Nemzeti Nőnevelés 1913. 34. évf. 5-6. füzet (május-június)

Június 15-én sereglenek össze Budapesten a világ minden részéről azok a lelkes nőapostolok, kik a nők polgári jogainak teljességeért az aktív és passzív választójognak a nőkre való kiterjesztéseért küzdenek. Magyaros, szives vendégszeretettel mondunk nekik «Isten hozot»-tat s a lelkes munkásságuk iránt érzett tisztelettel üdvözöljük mindnyájukat. Ha nem tartozunk is a női szavazátjogért küzdők táborába, el kell ismernünk, hogy az ő lelkes munkásságuk minden asszony — sőt hozzátehetjük minden ember — érdekeiért folyó önzetlen küzdelem. A társadalmat jobbá, nemesebbé hiszik tehetni, ha a nagyobb — eddig úgy írták a szebbik — felét állampolgári jogokhoz segítik. Lehet-e hogy sikert és áldást ne kívánjunk munkásságukra? Mi, magyar tanítónők, mikor a nemzeti kultúra javára végzett munkánkkal tiszteletet és megbecsülést szerzünk magunknak és nemünknek, hallgatólag ugyanazt a célt szolgáljuk. Az értékes női munka a választójogért küzdőknek legjelen;ősebb argumentuma. Ha minden magyar asszony kötelességeinek hű és pontos teljesítésével, ha minden magyar tanítónő, hivatalnoknő és munkásnő ezzel a becsületes kötelességtudással küzdené végig az életet: csaknem annyit tehetne a női jogok kiküzdéseért, mint az agi-tációt lelkesedéssel folytató apostolok bármelyike. A kétféle küzdelem csak együttes hatásában segítheti a nők ügyét, — mely az egész emberiség ügye — diadalra. Érdeklődéssel és rokonszenvvel kell azért nekünk dolgozó asszonyoknak a választójogért fáradozók munkásságát megfigyelnünk. Mi talán «a jobbrészt választottuk)), midőn csendes szerény munkánkkal szolgáljuk családunkat, nemzetünket. De tisztelet és hála illeti azokat, akik mindnyájunkért küzdenek, gyakran az őket meg nem értő nagyközönség ellenérzését híva ki maguk ellen. A nálunk összesereglő kiváló vendégek különben a választójogért küzdők mérsékeltebb és így rokonszenvesebb táborából valók s így természetesen igen szives fogadtatásra fognak itt találni, mire az angol túlzók teljességgel nem számíthattak volna. Munkarendjük, melyet lapunk más helyén közlünk, őszinte, komoly tevékenység tervét tárja elénk. Mikor a magyar tanítónők nevében üdvözöljük e kitűnő asszonyokat, kik oly messze idegenből keresték fel hazánkat hogy eszméiket itt is terjesszék s küzdelmeikhez a kongresszus munkásságából új erőt merítsenek: hálásan köszönjük nekik, hogy összejövetelük helyeül épen hazánk fővárosát választották Köszönjük ezt azért a rokonszenvért ós megtiszteltetésért, melyet választásukkal kifejezésre juttattak és köszönjük azért is, mert nekünk a mi külön' államiságunkról tanúságot tenni alkalmat nyújtottak. Bár sikerülne nekünk kultúránkról, haladásunkról és nemzeti erőforrásainkról kedvező képet tárni eléjük, hogy ne csak megismerjenek, hanem meg is szeressenek bennünket. Ezzel a vágyakozással nyújtjuk kezünket üdvözletül a kedves vendégek felé s kívánunk munkájukra áldást és sikert!