Nemzeti Nőnevelés 1912. 33. évf. 3. füzet (március)

Az Országos Nőképző Egyesület választmánya 1911. évi október havi választmányi ülésével kapcsolatban meleg, bensőséges ünnepet ült. Hetven rózsaszálból kötött bokrétába 70 égő gyertyácska fényét rejtette s azzal köszöntötte Rudnay Józsefnét, kit a tavaszi közgyűlésén választott elnökéül a ki októberben ünnepelte születésének 70-ik évfordulóját. Jellemző volt az ünnep azokra, akik előkészítették, jellemző arra, kinek dicsőítésére, ünneplésére szolgált. Egyrészről a szeretet őszinte megnyilatkozása azok részéről, kik az egyesület-érdekeiért önfeláldozó munkát végeznek; a szeretet őszinte megnyilatkozása az előtt, aki nekik az egyesület javát, boldogulását, haladását jelenti; szeretetnyilvánítás ós meghódolás épen azért, mert szeretett egyesületüknek lelkes, meleg szivű, legrégibb és legmunkásabb tagját üdvözölhetik, kit épen ezen tulajdonságai miatt tettek meg a legelsőnek maguk között. Nem annyira személynek, mint az egyesület ügyének szóló hódolat, melyet azonban épen az egyesületet képviselő elnök személyéhez való igaz ragaszkodás tesz színessé, meleggé. Csiky Kálmánné, az egyesület egyik alelnöke adott ennek a nemes ragaszkodásnak találó kifejezést : «Vannak érzelmek — így szólt — amelyeket bármily erővel fojtanak vissza, utat keresnek, hogy annál nagyobb erővel törve ki — megnyilvánulhassanak. Ezt^érezzük e pillanatban mi is, mikor 70-ik évfordulód alkalmával van szerencsénk téged közöttünk üdvözölhetni. Tudjuk, mennyire irtózol személyedre vonatkozó minden ünnepeltetés-től. De bocsásd meg ezt nekünk: sorsát nem kerülheti ki az, ki egy nagynevű, nagyalkotó édes anyának a leánya s ki hivatásául vállalta azt a munkát megőrizni és folytatni! Tagja vagy te is a nagy triumvirátusnak : Veres Pálné, gróf Teleki Sándorné oldalán ti megteremtettétek az Országos Nőképző Egyesületet és megindítottátok hazánkban a nemzeti nőnevelés ügyét! 70 esztendő ! nem kis jelentőséggel bir egy ember életében ; sok örömet, de tagadhatatlan sok bánatot is foglal magában. Nem hiába mondja erre andalogva a nagy költő: «A nap leszállt, reá nem találok, Mely tavaszomra fényt lövellt, Eltűntek a gyöngy ideálok, Mik üdvözíték a kebelt! Míg a bimbó titkolva rejté, Mily nagynak tetszett a világ ! És ami magát most kifejté, Mily együgyű parányiság !» De neked nincs okod bánkódni szeretett Elnökünk ! Te boldog vagy, mert hű kísérőd gyanánt örökre melletted maradt a Szorgalom, mely dicsfényt font homlokod körül és ragyogó példakép tündököl mindenki előtt. És veled van a Szeretet nemcsak boldog kis családod körében, de nagycsaládod a «Nőképző Egyesület» minden egyes tagja részéről. Ez a szeretet irántad és egyesületünk iránt mondatja velünk hogy: Isten áldása kisérje még hosszú évek során át a te szorgalmadat és kitartó munkásságodat!»