Nemzeti Nőnevelés 1881. 2. évf., 10. füzet (október)

A folyó év augusztus havában megtartott orsz. tanítói gyűlést országszerte mindenki elvi jelentőséggel bíró s népoktatásügyünkre nézve nagyfontosságú eseménynek ítélte s tartja ma is; ugyanezért senki sem csodálkozhatik azon, hogy azok, kiket ezen esemény közelebbről is érdekel, azzal gyakrabban és ismételve foglalkoznak. E folyóirat olvasóira, a leányiskolák tanítóira, tanítónőire s általában a nőneveléssel foglalkozókra nézve sem közömbös az országos tanítói gyűlés ügye; nekünk is van közünk minden fontos, minden országos népoktatásügyi mozzanathoz, hisz a nőnevelés és a leányiskolák képezik a népnevelésügynek majdnem fele- és pedig igen fontos részét. Szükségképen foglalkoznunk kell tehát nekünk is, még pedig minél gyakrabban és minél alaposabban, az országos tanítói gyűléssel és pedig nem annyira azon szempontból, hogy milyen volt az első, hanem inkább abból, hogy milyen legyen a második országos tanítói gyűlés Milyen legyen a második országos tanítói gyűlés? E kérdésre csak az lehet az igazi felelet: Feleljen meg nevének, legyen csakugyan országos és legyen csakugyan tanítói. Mikor nevezhető az országos tanítói gyűlés csakugyan országosnak ! Akkor, ha országos jelentőségű czélt tűz ki, s ha az egész országra hatni lesz képes. Mikor lesz az országos tanítói gyűlés csakugyan tanítói ? Akkor, ha az tanító hatással bír a népnevelésügy minden tényezőjére nézve. Miben állhat nálunk azon országos czél, a melyet az országos tanítói gyűléseknek általában véve szem előtt kell tartaniok mindig; miben áll tehát a második országos tanítói gyűlés czélja is általános szempontból tekintve ? Akárhonnan vizsgáljuk is a dolgot, az országos tanítói gyűlések czéljául nem tűzhetünk ki országosabb czélt, mint azt, hogy általa meg kell teremtenünk, s a mennyiben már megvolna, ki kell fejlesztenünk a népoktatás terén is nelkillözhetlen egységes nemzeti szellemet. Mily szép, mily dicső feladat ez; csakhogy fölötte nehéz! Avagy nem fenséges volna-e egy oly országos tanács jelenségeiben, a melynek tagjai az ország külömbözö vidékein létező külömbözö tanítói egyesületekből és testületekből oly czélból gyülekeznek egybe, hogy a fölött tanácskozzanak, mi módon közelíthető meg a legbiztosabban és a leggyorsabban a népoktatás által a nemzeti életet és annak javát előmozdító és megerősítő nemzeti közmíveltség, ama közös czél, melyet senki sem rosszalhat. És nem volna-e magasztos azon tudat, hogy az országos tanítói gyűlések segítségével minden egyes hazai néptanítóban, bármily hatóság alá tartozzék is az, termékenynyé tétetik azon egységes nemzeti érzelem, a mely még azon válaszfalakat is a haza erősségeivé tudja varázsolni, a melyek az egységes nemzeti szellem hiánya mellett, az ország gyöngeségei közé sorolhatók.