Nemzeti Nőnevelés 1888. 9. évf., 5. füzet (május)

Nemzeti népoktatásügyünk szerény munkásai serényen készülődnek Gönczy Pál államtitkár úr ő méltóságának folyó évi május 6-án megtartandó jubileumára. a magyar népnevelők országos ünnepére. A ki csak teheti, fölzarándokol e napra hazánk fővárosába, hogy részese lehessen ama magasztos jeleneteknek, melyeket ez ünnep igér, hogy szemtanúja legyen azon ünnepies perczeknek, a melyekben közmivelődésünk jeles bajnoka lélekben végig tekintvén félszázados, küzdelmekben gazdag munkás közéletén és ennek eredményein, Istent dicsőítve nyugodt lélekkel fogadhatja el azoknak hálás elismerésével párosult őszinte szívből fakadó üdvözletét, a kik vele egy czél felé törve szolgálják hazánk és nemzetünk egyik legszentebb ügyét. Azonban népoktatásunk eme ünnepének lélekemelő hatását nemcsak azok fogják élvezhetni, a kik abban személyesen részt vehetnek. At fogja hatni annak emelkedett hangulata még azokat is, a kik arról csak a messze távolban elmélkednek. Népnevelésünk félszázados fejlődésének kétségbe vonhatlan haladása fölött minden igaz magyar szívbéli örömöt érezhet. És a Gönczy-ünnep erről fog tanúságot tenni; mert ha vannak is, a kik a népoktatás terén elért sikerekkel nincsenek egészen megelégedve, olyan ember még sem akadhat széles e hazában, ki közművelődésünk múltjába pillantva el ne ismerné készségesen egyrészt azt, hogy a lefolyt félszázad alatt igen sok történt e téren nálunk is, másrészt pedig azt, hogy népoktatásunk fejlesztésében nagy és szép tér jutott osztályrészül Gönczy Pálnak, a ki még minekelötte őt a nemzet és a király bizalma a közoktatásügyi kormány körébe szólította volna, már is fényes érdemeket szerzett volt e téren ! Lélekemelő és erkölcsileg nemesítő hatást gyakorolhat népoktatásunk munkására az oly egyszerű néptanítónak ötven éves jubileuma is, a ki a reá bízott szűk körben híven teljesítette félszázadon át a népnevelő magasztos tisztét. Megható mindenkor és mindenütt, ha az egyszerű néptanítót a nemzedékek egész sora gyermeki ragaszkodással és az édes atyát megillető tiszteletnek és szeretetnek árjával özönli el, és ha az öreg apát s az unokát egyiránt mint saját szellemi gyermekeit ölelheti át a község agg tanító mestere. A népnevelők jubileumai, ha igazán megérdemlik az öröm és a hála ünnepe nevezetét, biztatóul, intőül es vigasztalóul hathatnak reánk a közoktatásügy munkásaira; még akkor is, ha nem lehet biztos reményünk arra, hogy mi is hasonló ünnepet ülhetünk egykoron.